A HÓNAP EMBERE

„Csak mi tudjuk, hogy mennyi megerősítést kapunk a sporttól”

 

 

A 16 éves Özbas Szofi dzsúdos lett az a magyar lány, aki megszerezte a női szakág egyetlen lehetséges kvótáját a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára, amit nagy megtiszteltetésként él meg. A MOL Tehetségtámogató Program sportolója most minden erejével Dél-Amerikára készül.

 

 

Eddig nagyon sikeres évet tudhatsz magad mögött: nyertél két Európa-kupát, az Eb-n is dobogóra állhattál. De még ekkor sem volt biztos, hogy az ifi olimpiára mehetsz.

 

A Hong Kongban megrendezett Ázsia-kupán szerzett első hellyel sikerült elérnem azt, hogy ott lehessek az ötkarikás játékokon. Elmondhatatlanul örültem neki! Ennek köszönhetően utána Bakuban már nem kellett indulnom, ott csak szurkoltam a többieknek.

 

 

Mi a kitűzött célod Buenos Aires-ben?

 

Szeretném mindazt megmutatni, amiért a nyáron küzdöttem, mert hiszem, hogy a sok munka meghozza a gyümölcsét. Én egyébként olyan típus vagyok, aki nem tűz ki maga elég egy konkrét helyezést, inkább mindig csak a következő meccsre koncentrálok. Nálam ez pszichésen jobban működik. Nem szoktam a sorsolást sem megnézni, mert stresszel. Félreteszem a meccsen kívüli egyéb tényezőket, és így sikerül a figyelmemet egyfelé terelni.

 

A sikerekhez képest nem volt zökkenőmentes a nyarad. Mi történt a lábujjaddal, és hogy tudod most használni?

 

A lábujjamról levált egy csont, ami fájt is, meg okozott nehézségeket is. Most minden egyes edzés előtt be kell tape-elnem, ezzel fixálom, hogy mozdulatlan maradjon, ez után már nincsen vele baj. Ha elfelejtem, akkor viszont vannak fájdalmaim. De ez nem állít meg a felkészülésben.

 

Neked az idei nyár abból a szempontból is kihívás volt, hogy két súlycsoportot kellett feljebb lépned ahhoz, hogy az ifjúsági olimpián – az egyetlen olimpiai számban – indulhass a 63 kilósok között. Ilyen rövid idő alatt hogyan építesz fel magadra 11 kilót egészséges módon?

 

Tavaly nyárig 52 kg-os súlycsoportban versenyeztem, ami a mostani 63 kg-hoz képest nagy különbség. A jó és erős versenyzőknek ez mindig egy fontos kérdés, mert sokszor amúgy sem pontosan annyi a súlyunk, mint amennyi a megjelölt súlycsoport. Én például 55 kilósan versenyeztem az 53-asok közt, erre jött még rá az erősítés, ami szintén tömegnövelő. Plusz jött egy hosszabb kihagyás is vakbélműtétem volt, így a plusz kilók szinte maguktól jöttek fel. Persze a több hetes kihagyás azért nem könnyítette meg a dolgom.

 

 

Hány kilós emberekkel edzel?

 

Egy velem 63 kilós partnerem van edzéseken is. Ennél nehezebbekkel nem szoktam, de sokkal kevesebbel sem, mert akkor az meglátszik az eredményeken. Ettől függetlenül nemrég 78 kilós lányokkal léptem szőnyegre, és nem éreztem akkora különbséget, mert az erő és állóképesség legalább annyira számít, és az nekem megvan.

 

Az edződ szerint sem lesz gond a kondícióddal, inkább az új technikára mentek majd rá. Ezt hogyan építitek fel?

 

Egy évvel ezelőtt jött hozzánk egy japán edző, aki sokat segít új technikákat megtanulni, pontosítani a hibáimat, javítani a dobásaimat, fogásfelvételeimet. Abban is segítségemre volt, hogy én általában balra szoktam dolgozni, ő pedig figyel arra, hogy jobbra is megtanuljak technikákat. Így most már sokkal szélesebb a dobási palettám.

 

 

Te hogy látod, a profi küzdősporthoz milyen lelki alkat szükséges?

 

Én a küzdősportot csak nagyon erős idegzetűeknek ajánlom. A fizikai kihíváson túl ez olyan lelki megterhelés – és persze egyben lelki felszabadulás is – hogy aki nem küzdősportol, az nem tudja ezt megérteni. Ez időről-időre mindig próbára tesz minket. Aki azt mondja, hogy nincsenek hullámvölgyek, az nem mond igazat. Ugyanakkor ez a pszichés küzdés csak megerősíti a sport iránti szeretetünket is. Nekem is voltak már komolyabb megtorpanásaim, de aztán újult erővel folytattam.

 

Mit éreztél akkor, amikor megrekedtél?

 

Hogy bárcsak ne kezdtem volna bele ebbe, mert egy átlagos lánynak az élete nem ennyire stresszes. Pedig biztos, hogy egy nem versenysportoló lánynak is vannak stresszes napjai. A mi hétköznapjaink és életünk nagyon más, de ezt mi, sportolók vállaltuk. Viszont azt meg szintén csak mi tudjuk, hogy legalább annyi megerősítést is kapunk a sporttól és a minket körbevevő emberektől. Tehát az élet ad nekünk valamit cserébe.